Mi értelme jósolni...

Ki  az, aki az ablakon kinézve nem gondolkozott el a jövőről? A jövő. Ő az ablak  maga, amely megmutatja, hogy mi vár ránk, ha lépést teszünk felé, elhagyva tartózkodási helyünket. Némelyikünknek ez sorsdöntő elhatározás, hogy változtassunk-e a helyzetünkön vagy sem, és hogyan csináljuk, ha a félelmeink visszatartanak, ha a bizonytalanság kitölti az egész valónkat, és nem hagy kitörni saját korlátaink közül. Ismerős a helyzet. Ilyenkor vagy magunkba roskadunk, vagy jobb esetben családtagokhoz, barátokhoz fordulunk mindig ugyanazzal a kérdéssel – mitévők legyünk. Aki most ezeket a sorokat olvassa, még egy lehetőséget adott magának, hogy eligazodjon a Jövő kifürkészhetetlen útjai között. Itt engedélyt kérek a Kedves Olvasótól, hogy letegezhessem, hogy túl legyünk a hivatalos formaságokon, és őszinte párbeszédhez folyamodjunk. Beszéljünk a mi jövőnkről – a mi jóskártyáink segítségével fejtsük meg, erősítsük meg döntésünket, és dolgozzuk ki a következő lépéseket. Ilyenkor adódik a kérdés, ha most lépéseket teszünk, hogy azt a jövőt, amelynek a tükörképét látjuk a kártyából, máris megváltoztatjuk, úgyszólván széttapossuk a  jövőképet, mi értelme tudni azt, ami meg sem történik, vagy nem történhet meg, mert teszünk érte? Ezt a választ azokra bízom, akik akarnak jósolni – vagy sem.

Valójában  az életünk három összetevőn alapszik: a sorsunkon, a karmánkon és a szabad akaratunkon. Mindegyiknek egyforma külseje van, mint a golyóknak egy zsonglőr kezében. Attól függ, hogy mit tart a kezében, melyik golyót repíti a levegőbe, és a következő pillanatban melyikkel akarja helyettesíteni. Minden a kezünkben van – a sorsunk, a karmánk, amelyet múlt életünkből hoztunk magunkkal tele feladatokkal és lehetőségekkel, hogy változtassunk rajtuk, és a kezünk, amellyel épp azt fogjuk, ami a kezünkbe pottyant, vagy esetleg mint gyakorlott zsonglőr választhatunk, mivel is foglalkozzunk az adott pillanatban, és mire fókuszáljunk pillanatnyilag, és ezzel szabadon alakítjuk a játékot. Mi van akkor, ha az egyik golyó túl nehéz, és nem tudjuk megtartani, csak kapkodunk a többi után, és azon törjük a fejünket, meddig tart a szenvedésünk, mikor tanuljuk meg végre egyensúlyban és harmóniában tartani a játékot, és egyáltalán kell-e nekünk ez a három golyó? Talán megelégednénk kettővel is a két kezünkben, és tovább cipelnénk őket, időnként cserélve a helyüket? A kérdés már más: mit tartogatunk a kezünkben – a sorsunkat, a karmánkat? Érdemes-e ezt magunkkal vinni életünk során? Nézzük a kártyákat!

Ez az ősi rendszer, amely egyszerre kivetíti nekünk a múltat, a jelent és a jövőt, az életünket és a környezetünket, amely szoros kapcsolatot alakít velünk, és befolyásolhatja az akaratunkat. De mit is látunk a kártyákból – királyt, dámát, bubit, ez még érthető – egy férfit, egy nőt, egy fiatalembert, de kik azok, és mit jelentenek a többi lapok? Fejtsük meg ezt a rendszert! A  jóslás akkor is a természet csodája marad a számunkra, mert mindig titok marad az emberi elme számára, hogy a szimbolikus papírlapok hogyan tudják megmutatni a jövőt, hogyan tudják elolvasni a múltat, és – ami még érdekesebb – hogyan  tudnak bepillantani az emberek lelkébe, hogyan tudják kimutatni érzelmeiket és gondolataikat a jelenlévők és a távol tartózkodók számára. Ezekre a kérdésekre nincs pontos válasz. Mi hiszünk a kártyáknak, és sorsdöntő pillanatokban fordulunk hozzájuk.

Copyright © 2011 ■ Jelena Vasziljevna