Magamról

Iskola felkészítő miatt vidékről a nagy városba kerültem. Rögtön megismerkedtem utcai gyerekekkel, akikkel sok időt töltöttemkártyajátékokkal , főleg pókerbe játszottunk. Attól kezdve ámulatba ejtették a kitisztult jelentésű póker kártyalapok, amelyek izgalomba hoztak engem és a barátaimat azzal, hogy a végén ki nyer és ki veszíthet. Gyorsan megtanultam a pókerkártya képi nyelvet, és onnantól kezdve a pókerpakli lett a legjobb barátom, amely simán elfér a zsebemben, és bárhol könnyen megtalálható. 

Ráadásul a szomszédban tevékenykedett egy jósnő. Akkoriban a volt Szovjetunióban ez titkolt dolog volt, de ő róla tudod az egész világ. Még a rendőrkocsik is megállták az utca végén, és mi tudtunk, hogy a rendőrők is besurrantak hozza a tanácsért. Az anyám munka után bejárt hozzá egy kis pletykára. Én is átjártam, akkor is, ha egyedül voltam. A jósnő soha nem zavart el engem. Így én csak ott ültem a padon a falnál és némán figyeltem, hogyan rakja ki a bűvös kártyáit, és mit mond azok alapján. Úgy éreztem, hogy egyenesen hozzám beszél, és mutatja, mit jelentenek a lapok. Hazamentem és otthon utánoztam őt. Én is kiraktam a kártyákat és néztem mit mutatnak. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, hogy minden látok bennük.

Anyám dühöngött, mert koravén asszony lett belőlem. Én már nem futottam a többi gyerekkel az utcán, hanem leginkább jósolgattam. Anyám ösztönzött engem, hogy menjek a gyerekek közé, de én azt válaszoltam, hogy minek, a fijuk között senki nem fog elvenni feleségül, a lányok nem a barátaim. És igazam lett.

Tizenöt éves voltam, amikor az anyám lett az első kliensem. Bajban volt, mert a munkahelyén sikkasztással vádolták őt. Elveszíthette volna nem csak a munkáját, hanem a jó hírét. Tehetetlenségben hozzám fordult, hogy akkor most nézzem meg, mit mutatnak a kártyaim. Én gyerek módjára elmondtam, hogy kihez forduljon, hogyan néz ki, hol található és hogy a dolog elrendeződik.

Az volt a jósnői karrierem a kezdete és egyben a vége is. Néhány hónap múlva az anyám elmesélte nekem, hogy az elmondottnak alapján hozzáfordult egy részlegvezetőhöz, aki történetesen az osztálytársamnak az apja. Ő megvizsgálta az ügyet, és kiderítette, hogy újfajta csomagolásban jött az áru, amelyben kevesebb darabot tettek be, csak senki nem figyelt oda, és ezért azt gyanították, hogy az anyám lopott. Akkor megtiltotta nekem jósolni, amíg ő él, magyarázatot nem fűzött hozzá.

De én még is időnként elővettem a jóskártyáimat és jósoltam magamnak, hogy sikerül-e vizsgám, mi az akadály, mi tud segíteni rajtam. Jól profitáltam a jövendőmondásaimból, mert naprakész voltam. Egyszer megosztottam ezt két tanulótársnőmmel. Ők megkértek, hogy jósoljak nekik is a vizsga előtt. Az egyiknek azt mondtam, hogy hamarosan hírt kap egy nőtől a legdrágabb ember elvesztéséről, és nem tud majd jól levizsgázni. Azt mondta, hogy a legdrágabb ember a világon az apja, fiatal és szerencsés, így hülyeséget beszélek.

Két nap múlva a barátnője eljött hozzám, és azt mondta, hogy másnap a diákszálló portájáról felszóltak, hogy a lány menjen le, mert üzenet várja őt. Ott női portás elmondta neki, hogy a szülei telefonálták, mert az apja hirtelenül meghalt, és hogy sürgősen menjen haza.

A lány elutazott, rólam terjedt a hír, hogy boszorkány vagyok. Sokan elfordultak tőlem, féltek, meggyűlöltek. Akkor megértettem, hogy miért az anyám megtiltotta nekem a jóslást.

Imádtam jósokhoz járni. Magam csak időnként egy spicces kompániában, ahol a játékkártya is előkerült, kiraktam egy egy jóslást annak, aki kérte. És csak miután elhunyt az anyám belekezdtem a jósnői karrierembe. Akkor 37 éves voltam.

Hozzáteszem, hogy saját magamnak mindig jósoltam. Ahogy elmondtam egyetemi végzettséggel rendelkezem, van több OKJ végzettségem, nyelveket tudok, mindig dolgoztam főállásban. Egyszer menedzser lettem egy építőipari beruházó és befektetői vállalatnál. Sok vállalkozót kellett pályáztatni, húsz ajánlatból nem könnyű kiválasztani a legmegfelelőbbet. Sokat olvastam  építőipari, ingatlan és befektetési piacról, előrejelzéseket gyűjtöttem, statisztikákat, úgy éreztem, hogy ha életem végéig tanulok, akkor sem tudok ilyen mennyiségű információt tökéletesen feldolgozni és meghozni a legjobb döntést. Azért azt is megtettem, hogy elővettem a jóskártyaimat, ami sima pókerkártya pakli volt, és abból jósoltam magamnak, és ugyan úgy megjegyeztem a jövendőmondást. Öt évente nyugodtan lehet selejtezni dokumentumok többségét. Akkor előkerültek a szakmai előrejelzések és a jóslataim. Én döbbentem meg azon, hogy több milliót érő szakvélemények, pénzügyi jelentése, félretett szakmai cikkek semmit nem értek ahhoz képest, amit megjósoltam.

Ezért bátran kimondom, az üzleti életben is, senki sem szégyenkezzen jósláshoz, jövendőmondáshoz fordulni. A kártyajóslás független, mindegy hogy mennyit fizet érte az ember, akkor is elmondja az igazat, akár kellemes ez, akár nem. És jósláshoz nem kell szakértőnek lenni üzleti élet minden területén, figyelembe venni a legkisebb apróságokat. Az ember egyetemes válaszokat kap a kérdéseire vonatkozóan, és könnyen eldöntheti, hogy érdemes megválósítani elképzeléseit, vagy inkább egy másik utat kell keresni. Ezzel rengeteg időt, energiát, ideget és pénzt spórolhat meg. Nézz Üzleti tanácsadás ajánlatomat. Jelena

Copyright © 2011 ■ Jelena Vasziljevna